Kalandra fel, irány a Kőhegy!Megérkezett Vadadi Adrienn új meseregénye!
Vadadi Adriennt jól ismerik az ovisok szülei, számtalan gyerek számára könnyítette meg az ovis mindennapokba való beilleszkedést. Legújabb meseregényének, az Öten a kőhegyennek azonban most a nagy ovisok és a kisiskolások örülhetnek, na meg az Alma utca 22. rajongói, hiszen néhány karaktert átköltöztetett ebbe a könyvbe!
Vadadi Adriennt jól ismerhetik az óvodások szülei, hiszen könyvei számtalan kisgyerek számára könnyítették meg az ovikezdést és az ovis hétköznapokba való beilleszkedést. Most azonban egy nagyobbaknak szóló meseregénnyel jelentkezett, amit nagy örömmel vártunk!
Vadadi Adriennt jól ismerhetik az óvodások szülei, hiszen könyvei számtalan kisgyerek számára könnyítették meg az ovikezdést és az ovis hétköznapokba való beilleszkedést. Most azonban egy nagyobbaknak szóló meseregénnyel jelentkezett, amit nagy örömmel vártunk!
A jól megszokott békebeli hangulatra vágyók nem fognak csalódni, egy igazán barátságos, kalandos kis univerzumba csöppen az olvasó, amint kinyitja a könyvet, tündéri, bohókás szereplők közé, akiket nehéz szívvel hagyunk magunk mögött a meseregény végén.
Vadadi Adrienn népszerűségének kulcsa talán pont ez: otthon érezzük magunkat a szereplői körében, a felmerülő helyzetek és problémák pedig mind olyanok, akár a sajátjaink. Ennek ellenére olvasás közben mégsem érezzük azt, hogy valaki itt most “megmondja a tutit”, jókat nevetünk, és közben észrevétlenül fontos témákról olvasunk.
Ezúttal például arról, milyen fontos hagyni a gyerekeket kibontakozni, önállósodni. Ez talán a legnehezebb feladat egy szülő életében: elfogadni, hogy a gyerekek függetlenednek tőlünk, a privát szférájukba már nem mindig férünk be, esetleg titkaik lesznek. De attól még - sőt, talán még inkább - szükségük van ránk, csak egy kicsit máshogy, jobban a háttérbe kell húzódnunk.
Az Öten a Kőhegyen egy szuper kalandos, szuper vicces családi mesekönyv a függetlenedés izgalmairól és buktatóiról három gyerek szemszögén keresztül, akik egy Fontos Dolgot akarnak elintézni, de úgy döntenek, hogy a felnőtteket ezúttal kihagyják belőle, hiszen úgysem engednék meg, hogy véghez vigyék a tervüket…
A felnőtt jelen esetben Bozó nagymamáját jelenti, aki ugyan kis aggodalommal, de végül elengedi a gyerekeket a kutyafuttatóba - legalábbis ő azt hiszi, hogy oda.
A valóságban Bozó, Julka és Zsiga (na meg Zsiga nyalókái) a Kőhegy csúcsa felé veszik az irányt a két kutyával, Kupakkal és Lajossal kiegészülve. Eleinte teljes magabiztossággal vágnak neki az útnak, de csakhamar sok-sok bonyodalom közepette találják magukat: fogytán az élelmük, lemerül a mobiljuk, és még a két kutya is elszökik. Kezdetben pozitívan állnak az akadályokhoz, de ami induláskor izgalmasnak és könnyen megvalósítható tervnek tűnt, kisvártatva egészen ijesztő irányt vesz: a Fontos Dolog elintézése még kilátásban sincs, amikor sötétedni kezd. Ekkor hangzik el az a mondat, ami minden, gyereke függetlenedése miatt aggódó szülőt megnyugtathat: "Nem kellene keresnünk egy felnőttet?" Bár a gyerekek nagyon talpraesettek, végül mégis a felnőttek azok, akik ebben a szorult helyzetben segítenek rajtuk - és ami különösen fontos, hogy ezt magától értetődően teszik.
A kalandok kedvelői mellett a szentendreiek is örülhetnek, hiszen a meseregény itt játszódik, a Kőhegyen. Azok, akik szeretik a természetet, a kirándulásokat, akár fel is kereshetik a könyv helyszínét és túrázhatnak egy jót - csak figyeljetek jól, nehogy eltévedjetek!
